Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Cica mese

Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja

Volt egyszer egy udvar valaha valahol, 
Ott történt az eset, melyről e mese szól. 
Élt ott egy kiscica, Cirmi volt a neve. 
Anyja az udvarban gyakran sétált vele. 
Tanítgatta, s Cirmi sok-sok újat látott, 
Kíváncsin fedezte fel a nagyvilágot. 
Ámde mihez támadt kedve egy szép napon? 
Magában szeretne járni az udvaron! 
S míg kemencesutban az anyja szunyókált, 
Ő addig csendesen az ajtón kisétált. 
Így, hogy egyedül volt, de nagy lett a világ! 
Sokkal izgalmasabb! Bátran lépdelt tovább. 
Meglátja a kakas: - „Hová mégy magadban? 
Kicsi vagy, eltévedsz itt, a nagy udvarban! 
Menj vissza, ne kelljen mamádnak keresni, 
Mert így nem fogsz neki örömet szerezni!” 
Azzal tovább lépdelt, Cirmi meg ott maradt, 
S elkezdett ébredni benne egy gondolat: 
„Örömet szerezni! Az bizony jó lenne. 
De mi az az öröm?” - Nem volt biztos benne. 
Arra jött egy kacsa. Megkérdezte tőle: „Kérlek,miazöröm? Mondd, mit tudsz felőle?” 
„Mi az öröm? Háp-háp… Jó kérdés, valóban. 
Nincs nagyobb öröm, mint… úszkálni a tóban!” 
Cirmi elkomorult erre egy perc alatt: 
„Hogy vigyek haza a mamámnak egy tavat?” 
„Ne higgy a kacsának!” - hallá Bodri hangját. 
„A legnagyobb öröm: szolgálni a gazdát! 
Jutalmat ad érte! Én csak annyit mondok: 
Vigyél a mamádnak egy nagy velőscsontot!” 
Odaszaladt egy tyúk: - „Ugyan, az mind semmi! 
A legnagyobb öröm: gilisztára lelni! 
Földből kihúzod, a többiek csodálnak! 
Fogjak neked egyet? Vidd el a mamádnak!” 
Odajött egy malac, kezdte magyarázni: 
„A legnagyobb öröm: sárban dagonyázni!” 
Be sem fejezhette, megszólalt a tehén: 
„Senki sem ismeri az örömet, csak én! 
Nincs jobb, mint a réten friss füvet legelni, 
Kérődzni, és este jó sokat tejelni!” 
„Ugyan már, a réten gyorsan vágtatni jó! 
Széllel versenyezni!” - szólt közbe a csikó. 
Visszatért a kakas, lezárta a vitát: 
„Ne vezessétek már félre ezt a cicát! 
A legnagyobb öröm: szemétdombra lelni, 
És hajnalban rajta zengőn énekelni!” 
„Mi lehet az öröm? Már magam sem értem” -
Szólt Cirmi, - „holnap a mamámtól megkérdem. 
Addig is köszönöm segítségeteket. 
Nagyon elfáradtam, most már hazamegyek.” 
Azzal sarkon fordult, futott a szobába, 
Ahol a kényelmes kemencesut várta. 
Meglátta az anyja: - „Hol voltál, te gyerek? 
Aggódtam, nem tudtam, merre keresselek. 
Most már pihenj egyet. De jó, hogy meglettél! 
Az a fő, hogy végül örömet szereztél.” 
Cirmi hízelgőn az anyjához bújt szépen, 
Álmos fáradtság ült záródó szemében. 
Arra gondolt még, hogy kezdett szenderegni: 
„De jó a mamának örömetszerezni!”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.